sült paradicsommal töltött rántott hústekercs

Mindig is szerettem volna sült paradicsomot csinálni, de általában azt olvastam, hogy egész éjszaka sütötték a sütőben, ami nálam teljességgel lehetetlen lenne, mert nálam a legkisebb fokozat akkora, ami másnál közepes lángnak felel meg. Nagy lángon égek :)

Hát nem adtam fel, kb. egy óra alatt elkészült a sült paradicsomom, szép kérget kapott, erőteljes koncentrált íze lett és a céljaimhoz tökéletes.

Hozzávalók( 4 főre 4 tekercs, de nagyétkűeknél csinálj többet)

-4 szelet sertéshús ( én karajt használtam, de csirke vagy pulykamell is jó)

-4 db paradicsom

- olíva olaj

- oregánó

-15 dkg füstölt sajt

-8 gerezd fokhagyma

- só, bors

-15 dkg liszt

-3 tojás

-15 dkg zsemlemorzsa

- hústű vagy fogpiszkáló

-olaj a sütéshez

Elkészítés:

Megmossuk a paradicsomokat, kivágjuk a zöld részét, és hosszában négy felé vágjuk. Egy tepsibe sütőpapírt teszünk, ráfektetjük a paradicsomot, meglocsoljuk olíva olajjal, megszórjuk sóval és oregánóval, rádobáljuk a fokhagymát (amit nem pucolunk meg, így szépen átsül, de nem ég meg). A legkisebb lángon, ez nálam kb 180 fok, egy jó órát süssük. Szép kérget kap, de ne legyen szenes. A fokhagyma gerezdeket megpucoljuk, ha barnára sültek.

A hús szeleteket enyhén kiklopfoljuk, sózzuk és borsozzuk mindkét oldalát. Minden hús szeletbe 4 db sültparadicsomot fektetünk egymás mellé, lefedjük őket vékony sajtszeletekkel és két fokhagymát elkenünk rajta. Feltekerjük a husit és fogpiszkálóval, vagy hústűvel rögzítjük nehogy szétnyíljanak.

A tojást mélytányérba ütjük, fűszerezzük, sózzuk. Egy serpenyőben feltesszük melegedni az olajat kis lángon. A hústekercseket lisztbe, tojásba majd zsemlemorzsába forgatjuk. Én az olajba egy kis morzsát szoktam szórni, ha sistereg mehet bele a husi. Elösször fedő alatt, majd fordítás után fedő nélkül sütjük szép barnára. (Figyeljünk arra, hogy a sertéshúsnak több idő kell mire elkészül. Kb 20-30 perc, de ne szurkáljuk, mert csúnya lesz a panír.) Ha elkészül tegyük papír szalvétára, hogy felszívja az olajat a rántotthusinkról. Nem szeretnék ajánlani konkrét köretet hozzá, mert burgonyától rizsig, zöldköreten át salátáig minden passzol hozzá.

Kolbásszal töltött karaj fokhagymaszósszal

A barátom egyik kedvence ez a finom husi. Én kb. két szeletet ettem ,a többit ő falta fel.

Nagyon egyszerű az elkészítése, viszont nem a legolcsóbb, főleg, ha minőségi alapanyagokat használunk.

Hozzávalók (4 főre):

-1 kg csont nélküli karaj

- 1 szál kolbász (én gyulai kolbászt vettem, de nem volt annyira érett, így egyrészt puhább és olcsóbb volt)

-fűszerek: só, bors, a többit rátok bízom

-olaj vagy zsír a sütéshez

az öntethez:

-fokhagyha (gerezdek, krém, por, stb nem írok mennyiséget, izlés szerint)

-3 ek a sülthusi zsírjából

-2 ek liszt

-1 ek tejföl

-1 tk mustár

-1,5-2 dl víz (de ez lehet több is, attól függően, milyen sűrűre szeretnétek)

-só

-bors

Elkészítése:

A husit, ha hártyás, zsíros, akkor megtisztítjuk. Egy éles hosszú vékony késsel a közepébe egy lyukat szúrunk és megforgatjuk benne. A kolbászról eltávolítjuk a műbelet, és a husiba dugjuk, ha nehezen megy, akkor megkenhetjük zsírral, hogy jobban csússzon. Az a jó, ha egy kicsit kilóg a kolbász, mind a két oldalon. A külsejét bekenjük olajjal, sózzuk és borsozzuk. Ezt jól beledörzsöljük, és hagyjuk állni egy kicsit. Más fűszerezést nem kell használni a fokhagyma öntet miatt. Kizsírozott, vagy olajozott tepsibe tesszük, öntünk alá 1-2 dl vizet és letakarjuk fóliával. Nagy lángon kb. 45 percig sütjük, aztán fóliát leszedjük, a sütőt pedig levesszük a legkisebb fokozatra, majd folyamatosan locsolgatva és forgatva barnára sütjük, ez kb. még egy jó 45 perc. Kivesszük és pihentetjük egy kicsit.

A fokhagyma szószhoz kimerünk a zsiradékból és megpirítjuk benne a lisztet zsemleszínűre. Hozzáöntjük a hideg vizet és folyamatosan kevergetjük. Hozzáadjuk a fokhagymát ( a gerezdeket, vagy aprítsuk nagyon apróra vagy reszeljük, fokhagyma nyomót is használhatunk), a mustárt, a tejfölt, sót és borsot. Főzzük kb. 10 percig. Az a lényeg, hogy minden ízt érezni lehessen, ne legyen semmi se túl sok (túl mustáros, túl sós, stb.). Inkább többször kevesebb elvét alkalmazzuk, és folyamatosan kóstolgassunk. Mindenkinek más a „szájíze”, tehát a megadott mennyiségeket nem kell szentírásnak venni. A lényeg, hogy ne legyen csomós a szósz, na persze és, hogy ehető legyenJ

Köretnek én rizst főztem hozzá, és gombócokat formáltam belőle. Jó étvágyat hozzá mindenkinek!!